A Tomori Pál Főiskola fennállásának 15. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi ünnepséget intézményünk 2019. május 8-án 16 órától a főiskola dísztermében.
Az esemény vendégei voltak: Török Gusztáv Andor, egykori kalocsai polgármester és Sipos Zsolt, a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara titkára.
A program ünnepséggel kezdődődött, majd a fogadás után következett egy kötetlenebb program a „ki mit tud”, ahol kollegáink hobbijaiba nyerhettünk betekintést.
Ünnepség:
A rendezvény a Himnusz közös eléneklésével kezdődött.
A rendezvényt Holmár Krisztina tanárnő (tanszékvezető, Pénzügyi és Számviteli Tanszék) nyitotta meg, majd az Alapító Rektor, Dr. Meszlényi Rózsa tartott beszédet.
Rektorasszony a beszéde végén átadott ajándékot adott át azon személyeknek, akik alapírásban segítettek, illetve oktatóként az alapítástól a mai napig az intézményben tanítanak. Így Rektorasszony köszönetet mondott Török Gusztáv Andornak, a főiskola alapításkor hivatalban lévő egykori polgármesternek, Holmár Krisztina tanszékvezetőnek (Pénzügyi és Számviteli tanszék), Dr. Domboróczky Zoltán tanszékvezetőnek (Marketing és Vezetéstudományi tanszék), Dr. Fekecs Dénes tanár úrnak (Társadalomtudományi és Bölcsészettudományi tanszék, és Rédei Csaba tanár úrnak (Idegen nyelvi oktatási Központ)
Ezt követően pedig Dr. Domboróczky Zoltán tanszékvezető a Tomori Közösség nevében átadott Dr. Meszlényi Rózsa alapító rektornak egy a főiskola címerével ellátott vázát a megemlékezés emlékére, felelevenítve azt a tényt, hogy az intézmény logóját az alapító rektor tervezte és rajzolta meg.
Majd Dr. Lakatos Andor (levéltárvezető, Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár/főiskolai tanár, Tomori Pál Főiskola) tarott előadást a főiskola születésének helyszínéről, Kalocsáról.
Az előadást követően Dr. Megyesi Zoltán Kristóf az Operaház magánénekese, a Tomori Pál Főiskola docense és Farkasné Böjtös Beáta, a Bajai Szakképzési Centrum Kalocsai Kossuth Zsuzsanna Szakgimnáziumának és Szakközépiskolájának tanára előadta Camilli Saint-Saens Ave Maria című művét. Zongorán kísért: Vettermann Péter, az Oldenburgi Operaház nyugalmazott karmestere.
A zene után Dr. Daubner Katalin alapítótárs, egykori tudományos rektorhelyettes asszony visszaemlékezését hallgathattuk meg.
Daubner tanárnő után Kissné Budai Rita Anna rektor asszony ismertette meg a Főiskola budapesti székhelyének épülettörténetét a hallgatósággal.
Rektorasszony előadását követően Cesar Frank, Panis Angelius című mű előadása következett a fent bemutatott művészek előadásában.
Majd Dr. Fata Ildikó, oktatási rektorhelyettes asszony a jubileumi tanulmánykötetet (ami elektronikusan ITT érhető el), Csanádi-Bognár Szilvia, főiskolai adjunktus asszony pedig az újraindított Tomori Világ Jubileumi Kiadványát mutatta be.
Ezt követően Holmár Krisztina, tanszékvezető válogatást olvasott fel a diplomaátadó ünnepségeken elhangzott hallgatói búcsúbeszédekből (ezen válogatás az oldal alján olvasható), őt Dr. Domboróczky Zoltán, tanszékvezető követte, aki a főiskola jelenlegi képzéseiről, kutatóközpontjáról, a nemzetköziesítésről és egyéb további terveinkről beszélt.
Zenei zárásként Mozart Koronázási miséjének Agnus dei tétele következett.
Végül közösen elénekeltük a Szózatot.
A fogadást követően jött a „ki mit tud”….
Dr. Gajzágó Éva, a Tomori kutatóintézet vezetője/tanszékvezető (Gazdaságtudományi és módszertani tanszék) - tánc
Dr. Lipécz György, főiskolai tanár (Gazdaságtudományi és módszertani tanszék) - tánc
Holmár Krisztina, tanszékvezető (Pénzügyi és Számviteli tanszék) - harcművészet
Dr. Domboróczky Zoltán, tanszékvezető (Marketing és vezetéstudományi tanszék) - harcművészet
Englesz Kálmán, vendégoktató – ének, gitár
Dr. Fata Ildikó, oktatási rektorhelyettes – ének
Kissné Budai Rita Anna, rektor – ének
Dr. Buczkó Andrea, vendégoktató – ének
és még sokan mások – ének, tánc….
A rendezvényről egy kis videóösszeállítás készült:
Az esemény alkalmából megjelent Tomori Világ, a Tomori Pál Főiskola Jubileumi Kiadványa:
A kiadvány tartalma elektronikusan ide kattintva érhető el: Tomori Világ
Válogatás a diplomaátadó ünnepségeken elhangzott búcsúbeszédekből:
"Két szemeszterrel korábban egy pénteki napon a téli vizsgaidőszak előtt a Közgazdász utca kaptatóján gyalogoltam felfelé, órára siettem. És egy egészen megmagyarázhatatlan érzés fogott el: azt éreztem, hogy örömmel jövök, hogy de jó lesz ma, és hogy nem cserélném el ezt a pillanatot, a Közgazdász utca megmászásának élményét. Másképpen fogalmazva azt éreztem, hogy a Közgazdász utca tetejére való felgyaloglás egyébként fizikailag nem feltétlenül kellemes tevékenységét szívesen meghosszabbítanám. Szerintem azon a napon, a séta közben kapcsolta össze az agyam a Tomorit és azt a magabiztosságot, amit az itt eltöltött, addigra már jó pár félév során szerzett tudás adott.
Köszönöm tanárainknak azt is, hogy kíváncsivá tettek minket, és hogy megosztották velünk a tudásuk nekik egy kis, nekünk hatalmas szeletét.
Ez a pár félév elég volt ahhoz, hogy egy közösség részévé váljak, hogy megismerjek embereket, és hogy többet jelentsenek nekem, mint egyszerű sorstársak, akikkel ugyanazt a tanárt hallgatjuk. Annyiféle emberek vagyunk; ha nincs a Tomori, akkor valószínűleg nem keresztezték volna egymást az útjaink, de itt összebarátkoztunk, szövetségesek voltunk, segítettük és alkalmanként – ez felsőoktatási hallgatóknál a műfaj része – paráztattuk egymást."
"Egy olyan intézménybe csöppentünk, ahol az oldott, emberi léptékű légkör a magas elvárásokkal egyszerre van jelen. Tanáraink nem csupán szakmai, hanem emberi mivoltukban is példát állítottak elénk. Úgy gondolom, helyénvaló méltatni fáradhatatlan munkájukat, lelkiismeretes és figyelmes hozzáállásukat, amivel mindannyiunk tanulmányait segítették. Ezúton köszönjük nekik mindazt az erőfeszítést, kitartást és odaadást, amit értünk hoztak."
"Idővel a csoportunk is folyamatosan változott, alakult. Lassan lemorzsolódtak azok, akik még két szemeszter után is azt hitték, hogy Leibniz mindössze egy vajas keksz, valamint az állandó újrakezdők is búcsút mondtak a főiskolának. Elbúcsúztunk azoktól a csoporttársainktól is, akik a beadandóknál a szakirodalom helyett a Ctrl-C lelkes használóinak bizonyultak. Lassan ők is beismerték, hogy nem erre számítottak. Bár nélkülük az előadások és a szünetek kevésbé voltak mulatságosak, de körvonalazódott, hogy kik azok, akik a diplomájukat tanulással kívánják megszerezni, és nem jónak vélt kommunikációs készségükkel, ne adj Isten a vízszerelés terén szerzett elévülhetetlen érdemeikkel."
"Három évvel ezelőtt az első órák egyikén Szűcs Olga tanárnő feltett néhány kérdést a csoport tagjainak azzal kapcsolatban, hogy mit olvasunk, milyen kiállításokra járunk, milyen elképzeléseink és elvárásaink vannak a tanulmányainkkal kapcsolatban. Valószínűleg az volt a terve, hogy ezeket a kérdéseket a 3 év elteltével ismét felteszi nekünk, esetleg felolvassa számunkra a múltbéli válaszokat. Sajnos ez nem történt meg, de ha megpróbálunk visszaemlékezni legalább a saját válaszainkra e nélkül is tudjuk, hogy a különbség fényévekben mérhető. A múltbéli válasz a maival már köszönő viszonyban se lenne. Ezt szeretnénk megköszönni tanárainknak.
Nem kizárólag tudással gyarapodtunk itteni éveink során. A közös küzdelem az együtt induló évfolyamot egységgé kovácsolta. Valamennyien barátságokkal is gazdagodtunk, melyeket csak úgy, mint a megszerzett tudást tovább viszünk magunkkal."
"A célba éréshez azonban arra van szükségünk, hogy ne csak a szemünkkel lássunk, és az eszünkkel gondolkodjunk, hanem a szívünkkel is érezzünk! Sikerült elérnünk – többek között – azt, hogy az életben előbb vegyük észre a hasznosat, mint a haszontalant, a jót meg tudjuk különböztetni a rossztól, el tudjunk igazodni a legtöbb helyzetben, és meg tudjuk magunkat és értékeinket őrizni akkor is, amikor ez szinte lehetetlennek tűnik. Mi azonban kitartóak és hűek maradtunk az alma materhez, és bíztunk, továbbra is bízunk önmagunkban!
Köszönettel tartozunk a legemberségesebb, legempatikusabb és számunkra a legnagyobb szaktudással rendelkező Tanári Karnak! Megígérjük, hogy az itt kapott örökséget magunkkal visszük, őrizzük és tovább adjuk!
Külön szeretnék köszönetet mondani Dr. Meszlényi Rózsa Rektor Asszonynak! Tisztelt Rektor Asszony, hálásan köszönjük azt a kedves, barátságos és közvetlen légkört, amelyet a Főiskola vezetőjeként biztosított számunkra. Szívből kívánjuk mindannyian, hogy a Főiskola épülése-szépülése tovább folytatódjék."
"Tudjátok, hétfő délután az államvizsga után csoporttársaimmal együtt egy trendi étterembe mentem. Körülöttem csupa vidám, derűs, mosolygós, fiatal és bizakodó arcot láttam, akik megkönnyebbülve beszélgettek az államvizsgán történtekről és önfeledten ünnepeltek. Ekkor eszembe jutott minden, amit most mondani akarok.
Rettentő szerencsés emberek vagytok. Amikor elkezdtétek a Tomori Pál Főiskolát, legtöbben még nem tudtátok, hogy mit tud nyújtani ez a főiskola, mit akartok, vagy csak halványan körvonalazódott bennetek. Én mindig azt gondoltam, hogy a felsőoktatás legfontosabb feladata ma nem az, hogy diplomásokat képezzen, hanem az, hogy utat mutasson. Mostanra egészen biztosan többet tudtok arról, hogy kik vagytok, és mit akartok kezdeni az életetekkel, vagy ha mégsem, akkor legalább azt tudjátok, hogy mi az, amit biztosan nem akartok. A diplomátok nem garancia, hanem lehetőség. Ti pedig rettentő szerencsések vagytok, hogy élhettek ezzel a lehetőséggel."
"Először nem voltam biztos benne, hogy a Budapesten való tanulás a legjobb döntés volt. Ez nagy döntés volt, de az itt eltöltött idő és tanulás után igazán büszke vagyok arra, hogy az első diplomámat ebben az intézményben szereztem meg.
Szeretnék köszönetet mondani a főiskolának, hogy mindig segítőkész volt. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak a tanároknak, akikkel találkoztam ebben a három és fél évben, hogy tanítottak és mindig rugalmasak voltak. A mai nap az, amikor a diplomázó társaimmal együtt egy hosszú korszak végére értünk. Szóval nagyon izgatott vagyok, de nem azért, mert egy darab papírt kapok, bár tudom, hogy az életem során tovább kell tanulnom, hanem azért vagyok izgatott, mert a mai naptól fogva új kihívásokkal fogok szembenézni, azzal a tudással a birtokomban, amely még nem volt az enyém három és fél évvel ezelőtt."
Sajtómegjelenés:
KALOHIREK - Zsiga Ferenc: Tizenöt éves jubileumát ünnepelte a Tomori Pál Főiskola – „Szívből kívánjuk mindannyian, hogy a Főiskola épülése-szépülése tovább folytatódjék!”
A cikk teljes tartama elérhető ITT.